Üresség. Végeláthatatlan üresség, az van.

Ilyen mélyen még eddigi életem során egyszer sem voltam, bár olyan magasan sem szálldostam, mint az elmúlt időben. És minél magasabban van az ember, annál mélyebbre esik.

Nem csüggedhetek, mert ennél még lesz rosszabb, abban biztos vagyok és azt is el kell viselnem valahogy. Ennyi, keserű vigasz, hogy legalább két embert boldogabbá tettem, vagy ilyesmi. Szenvedek cefetül, de az ember azért esik bele a gödörbe, hogy utána kimásszon belőle.

Számolom a napokat. Bár ne tenném...