A Kretén Magazin együtt nőtt fel velem.

Általános iskola 4. osztálya, azaz 1994 óta olvasom, amióta egyáltalán létezik. Jókat derültünk rajta, Bidochonékon, Gottlieb ökörségein, Perverz Tatán, Dr. Sör Kálmánon és Göndöcs Gergő egyéb agymenésein, Fekete István rajzain, Marabu Dodóin, Sergio Aragonés Szavak nélkül hangosan képsorain, a Mad import anyagokon (bár nekem az nem stimulálta annyira a humorközpontomat), két hónapokat vártunk a következő Dállász részre, az apró, pár kockás képsorokról nem is beszélve.
Ismertté tett a nagyközönség számára olyan létező és nem létező településeket, mint Zomba, Bana, Rossvatnet, Szexfilmesdengeleg, stb. Bevezette a köztudatba a Broáf kifejezést, ami a szerkesztők elmondása szerint a brokkoli és a zsiráf keresztezéséből született. :D

15 évet élt meg, és bár az utóbbi pár évben én is tevőlegesen hozzájárultam a halálához azzal, hogy elpártoltam tőle, most mégis nehéz szívvel búcsúztatom. Szerettem, gyerekkorom meghatározó része volt, számtalan emlékem kötődik hozzá. Most már csak ezek az emlékek tartják életben. 100 kiadást élt meg, ebből rögtön 3 példány is a 100. volt (a 15. és a 17. szám ki lett cserélve a 100.-ra.) Kellemes csalódás volt, hogy nem felejtették el és az utolsó 100. számban meg is említik ezt. Fárasztott minket, sokaknak savanyú fintort csalt az arcára, volt gyűjtőszenvedély tárgya is. Most már semmi akadálya, hogy mindet begyűjtse az ember, mivel a példányszám véges. :D Innentől sokkal nagyobb értéket jelent az a nagyjából 30 szám, ami a birtokomban van.

Ezentúl egészen más lesz ezeket a kis színes füzeteket lapozgatni.

Broáf békében, Másfélkegyelmű humormagazin!

Búcsúzóul álljon itt az a mottó, ami az eltelt 15 évben számos alkalommal megjelent a magazin címlapján:

NO BRAIN, NO PROBLEM!

Sokáig igyekeztem ezt az elgondolást követni, az újság iránti tiszteletből pedig ezentúl is ebben a szellemben kell tevékenykednem, hogy minél több embert térítsek az igaz ösvényre és lehetőleg még annál is többet akasszak ki a humorommal!